Zipernowsky Tudományok és Művészetek Háza

2013. június 24-én nyitotta meg kapuit a Zipernowsky Tudományok és Művészetek Háza a Bartók Béla út 33. szám alatt. A Ház megnyitásával új távlatok nyílnak a magyar fiatalok vizuális és természettudományi képzésének támogatását illetően. A Ház megálmodói, támogatói már rég elkötelezték magukat a minőség, a jó ízlés, a sikeresség és az elérhetőség biztosítása mellett. Most végre alkalom nyílt e célok gyakorlati megvalósítására is, az evopro csoport hosszú távú társadalmi felelősségvállalási stratégiájának meghatározó elemeként. Ennek színtere a Zipernowsky Ház, Újbuda jelenleg formálódó Kulturális Városközpontjában.
A névadás nem véletlen. A transzformátor egyik feltalálója és a váltakozó áram apostola Zipernowsky Károly. A Zipernowsky Ház megálmodója, Mészáros Csaba így fogalmazott a megnyitón: "... az emberek okosak. Ott érvényesülnek, ahol van elegendő feladat. Az evopro csoport nagyon-nagyon sokat tesz annak érdekében, hogy legyenek érdekes feladatok Magyarországon. Az érdekes feladatért bárki visszajön külföldről. Az érdekes feladathoz persze kell egy cég is, kellenek szervezetek, akik a biztonságot tudják jelenteni. Ma ennek megteremtése az össztársadalmi feladat az állam és a vállalkozói szféra számára."
Ebben a szellemiségben került kialakításra a Zipernowsky Tudományok és Művészetek Háza működésének terve. A Ház alsó szintjén párhuzamosan futó mérnöki és művészeti kiállítások kapnak helyet. A negyedéves időszaki kiállítások a magyar találmányoknak és tudósoknak állítanak emléket. A Ház felső szintjén az általános és középiskolások számára létrehozott kémia- és fizikalabor lehetőséget kínál a természettudományok rejtelmes világában való kalandozásra. Azonban a Ház megálmodói minden korosztály számára készülnek/készültek programokkal: a felnőtteknek kézműves szakkör, az egészen piciknek Baba-Mama Klubbal kedveskednek.

Ki is az a Zipernowsky?!

Zipernowsky Károly (Bécs, 1853. április 4. - Bp., 1942. november 29.) gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1893), a magyar erősáramú elektrotechnikai ipar egyik megalapítója.
Édesapja Zipernowsky József könyvelő, édesanyja Fischer Franciska.

Iskolai tanulmányait Budapesten végezte, s bár pályáját gyógyszerészként kezdte, már akkor sokat foglalkozott az elektromossággal. Később be is iratkozott a Műegyetemre 1972-ben, és már egyetemistaként előadásokat tartott a Magyar Mérnök és Építész Egyletben, cikke jelent meg a bécsi Akadémia közlönyében. Még ugyanebben az évben felfigyelt rá Mechwart András, aki felismerte a villamosság gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit, és az akkor 25 éves Zipernowskyra bízta a Ganz gyárban 1878-ban létesített új villamos osztály vezetését.

A budai Kacsa utcai kis műhelyből fejlődött ki - nem utolsó sorban Zipernowsky tevékenységének eredményeként - a nagyhírű gyár, a Ganz Villamossági Művek.

Kezdetben az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott, 1878-ban készítette el első, 56 voltos, 12 amperes dinamóját, amely a Ganz utcai műhely világítását szolgálta, majd a Fővárosi Takarékpénztár Kálvin téri palotáját világította be. Ez a berendezése az 1879-es szegedi árvíz idején lehetővé tette az éjszakai védelmi munkákat helyszíni áramfejlesztő készülékével.

1881-ben fejlesztette ki javított ívlámpáját, 1882-ben az ő tervei szerint készült el a Nemzeti Színház villanyvilágítása ezer darab, 20 gyertya fényességű lámpával, az áramfejlesztőket gőzgépek hajtották. Ez volt a világon a harmadik elektromosan világított színház, s itt már váltóáramot használt, bár ekkor még az egyenáram hívei voltak többségben, közéjük tartozott Siemens és Edison is.

Zipernowsky Károly váltakozó áramú generátorainak köszönhető az az "óriási gőzvilágítógép" is, amely harminc éven keresztül biztosította a Keleti pályaudvar világítását.

A szénszálas izzólámpa feltalálása után fontossá vált a villamos energia gazdaságos szállítása nagyobb távolságra. A hosszabb, vékony vezetékeken ugyanis az energia nagy része hővé alakult, a drót keresztmetszetét viszont a költség és a súly miatt nem lehetett növelni. Zipermowsky érdeklődése - híres korabeli szakembereket megelőzve - a váltakozó áram előállítására és felhasználására terelődött.

1883-ban Déri Miksával öngerjesztésű, váltakozó áramú generátort szerkesztett, fölismerve a többfázisú áramrendszerek előnyét.

Bláthy Ottó Titusszal és Déri Miksával közösen kidolgozta a transzformátort, amely magas feszültségűvé alakította az áramot, így a veszteség jóval kisebb lett. Első szabadalmukat 1885. január 2-án jelentették be, ez a nagyfeszültségű váltóáram párhuzamosan kapcsolt transzformátorok segítségével történő elosztására vonatkozott. Második szabadalmuk tárgya tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal volt.

A transzformátorra, amelyet 1885. május 1-jén mutattak be a Magyar Országos Kiállításon, az egész világ felfigyelt. Az ő rendszerük oldotta meg az energiaátvitel régen kutatott kérdését, s utat nyitott az elektrotechnika további fejlődésének. 1889-ben - ugyancsak Dérivel - többfázisú áramelosztó rendszerre nyert szabadalmat.

Foglalkozott a nagyvasutak villamosításának gondolatával is. 1894-ben szerették volna bevezetni az indukciós motorok hazai gyártását. A szervezés lebonyolítására felkérték Kandó Kálmánt, aki a Zipernowsky által vezetett elektromos osztályon kezdte meg hazai pályafutását. Több tanulmánya jelent meg ebben az időben, többek között a "Nagysebességű elektromos vasutak" című (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közleményei, 1891), amelyben a Bécs-Budapest vonalra 200-250 km/h sebességű, 800 lóerős motorkocsikat javasolt 10 ezer voltos távvezetékkel.

Zipernowsky 1895-ban megvált a Ganz-gyártól, és a Műegyetem újonnan alapított Erősáramú Elektrotechnikai Tanszékének tanára lett. Bár ebben az időben az egyetemek professzorai idegenkedtek az iparból jött mérnököktől, Zipernowskyt mégis egyhangú döntéssel bízták meg az új tanszék vezetésével.

1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Az 1900-as párizsi világkiállításra készített összeállításában 40 saját, illetve másokkal közösen megalkotott találmányának leírását közölte, többek között az egyforgórészes áramátalakítót, és az egyvágányú villamosvasutat is ismertette.

Érdeklődése nemcsak nagyipari megoldásokra, hanem hétköznapi szerkezetekre, háztartási gépek megoldásaira is kiterjedt: vezetékszerelvényeket, bajonettzáras lámpafoglalatot is tervezett. Konstrukciói egyszerű felépítésük, gondos kiképzésük mellett könnyen kezelhetőek voltak. A tervezői készség gazdasági érzékkel, az üzleti lehetőségek és a piaci igények felismerésével egyesült benne.

1924-ig állt az erősáramú tanszék élén, három évtizedes oktatói pályáján mérnökgenerációkat nevelt a gép- és az elektromos ipar számára. 1905-től 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökeként is tevékenyen részt vett a hazai találmányok és kutatások összehangolásában és felkarolásában.

1942. november 29-én hunyt el Budapesten. Tiszteletére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület évenként kiadásra kerülő Zipernowsky Károly-emlékérmet alapított.


Zipernowsky Tudományok és Művészetek Háza
Bartók Béla út 33.
Budapest
1114


Kedves Látogatóinkat várjuk:
Hétfő-Csütörtök: 10:00-18:00
Péntek: 11:00-19:00

© Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode